Reggel a napom nem éppen úgy indult, ahogy szerettem volna... Hajnali 4-ig nem tudtam elaludni. O.o Mire elaludtam, 5kor már kelhettem is, mert megbeszéltük Nikcával, hogy beszélünk. x)
Persze minden visszaállt a régi kerékvágásba, szóval ki lehet találni ki késett reggel... xD
Elbeszélgettünk, hamar elment az a picit több, mint 2 óra. :)
Ő elindult a suliba, én meg visszafeküdtem aludni. Persze az alvásom negyed 11ig tarthatott volna, de nem... Apámnak feltétlen fel kell keltenie fél órával előbb, mert valami béna a ház előtt be akartál állni a garázsába... Ezért felkelteni... -.-
Na fél11 fele kimásztam az ágyból, még meg kellett csinálnom Nikca tízóraiját. Hát mit ne mondjak, minden balul sül el. :D A kenhető sajt nem volt kenhető. Az uborka nem akart kijönni az üvegéből. A bodzaszörp is elfogyott, így vennem kellett le egy újabb üveggel. Ezek persze rengeteg időt elvettek, így az utolsó pillanatban sikerült elindulnom. Persze majdnem itthon hagytam az összes pénzt, a sálam, az órám, meg a telefonom. El sem hiszem, hogy magamat nem hagytam el útközben... xD
Felszálltam a buszra, azt jött 1.5 óra unatkozás. Zenét hallgattam, de el is aludtam, a mellettem ülő utassal együtt. (igen, ez fontos infó xD) Petőfi hídon leszálltam, majd átsétáltam rajta. (A Duna vize is jó pár méterrel alacsonyabb xD) 13:40kor megnéztem az órát... Na mondom a Niki 35kor végez, akkor kicsit bele kéne húzni. Így pár perccel előbb odaértem még így is, mint Ő. :) Edina csak úgy elment mellettem, észre se vett. xD Majd a másik oldalról átszaladt, és megijesztett mutáns körmeivel. :D Rózsaszín, zöld (ami világít a sötétben). Aztán megláttam a kicsi Szívemet. :)
Elmentünk Spar-ba vettünk gofrit neki a többi napjára. :)
Elmentünk mekibe, útközben pedig elmesélte a napját. :)
Persze a gyorsétterem dugig volt... Alig találtunk így is helyet. Mikor végeztünk persze kihalt az egész majdhogynem. Utána teljesen tanácstalanok voltunk, hogy hova menjünk, mert esett a hó, meg hideg volt.
Végül véletlenül a Gellért hegyen kötöttünk ki. (Megszokás?) xD Ott elmentünk egy játszótérre, és valami rugós bigyuszról rám ugrált. :D Tök jó volt. :D Mondjuk eleinte féltem, hogy mi lesz ha nem bírom el, de végül feleslegesen aggódtam. :)
4szer is megszívatott a kis Ördögfióka. Ezeket ha nem gond nem részletezem. :P
Kár, hogy esett a hó, elmehettünk volna csúszdázni. :(
A játszótéren elvoltunk egy darabig. :) Utána mentünk Alléba, és leültünk egy nagy nagy hosszú padra. Persze ez az elsőn volt, ahova lifttel mentünk. Először rossz irányba, lefelé. Majd megtaláltuk a helyes utat. xD De ekkor sajnos már csak fél óránk volt. :( Odaadtam neki a szendvicseket, meg a bodzaszörpöket. x) Na meg az utolsó szem sárga paradicsomomat. :D (Ezt legalább megeszi, aminek nagyon örülök, mert ő a paradicsomot nem szereti. :)
Érzékeny búcsút vettünk, majd 3/4ed 6kor felszállt egy villamosra. De sajnos nem tudtam neki integetni, mert nem láttam. :(
...
Majdnem lekéstem a buszt, épphogy csak odaértem. Hazafelé elaludtam persze. :D
A mellettem levő emberke egész végig valami érintőképernyős kütyüt nyomkodott egész úton, és mindig ugyanazt játszotta. Az út tehát uncsi volt, itt is zenét hallgattam, meg aludtam. :)
Hazaértem 8ra. Utánam nemsokkal a szülők is. Elkezdtem beszélni Nikcával, erre mindenki ott termett, és elkezdtek mesélni. Pl ahova anyuék járnak esténként cukrászdába, ott a tulajnak már van egy étterme is. Az étteremben volt egy plazma tévé, ami elromlott. Az egyik pincérnő kihívta a szervizeseket, hogy javítsák meg, mert még garanciális. A szerelők elvitték. Ez volt 1 hónapja. Viszont... A szerelők nem hagytak semmi elérhetőséget, hogy a tévét hova viszik, hol szerelik...stb xD Így most senki nem tudja, hogy hol van, és visszahozzák-e egyáltalán, mert semmi nyom nincs. xD Nagyon brutális, ahogy az a "vezető" ennyire nem érti a dolgát, aki ezt a két helyet üzemelteti... De végül is... Minek is érteni hozzá, anyuci majd mindent megcsinál helyette (mivel országgyűlési képviselő). Na jó ebbe most nem megyek bele. xD
Na és akkor mindenki szóval tartott, és folyamatosan dumáltak. Végre mikor elmentek, beszélgethettünk nyugodtan. Nem tudom mi volt velem, folyamatosan csak dumálhatnékom volt, be nem állt a szám, szegény Nikibe is belefojtottam szerintem a szót. Oo Na mindegy, most kellemetlenül érzem magam kicsit emiatt, meg hogy ennyit nyafogtam neki feleslegesen. Remélem nincs semmi gond. :)
10kor mennem kellett kártyázni, majd filmet nézni, és most itt vagyok. :)
Megyek aludni, mert már fáradt vagyok. :)
Összegzésben egy nagyon jó nap volt, kár hogy vége lett. Bár minden napom ilyen lenne... :) Na jó nem leszek telhetetlen. :D Hiányzol Kincsem! :(
Jóéjt. :)
Reggel 8kor keltem, mert a Nikivel úgy beszéltük meg. Persze most ő késett fél órát, végre NEM ÉN. :DDD De persze megértem, én is ilyen lusta vagyok felkelés terén, reggelente alig bírok kimászni. :D
Fél 9 fele feljött a kis álomszuszék, és elkezdtünk beszélgetni. :) Elolvasta a blogomat, örültem is neki. :) Aminek még jobban örültem, hogy a kedvét nem cseszte el rajta, és válaszolt is rá, mellyel teljesen megnyugtatott. :) Imádom a kis Drágámat. :D Nem tudom elmondani mennyire szeretem. :)
Aztán délelőtt elvoltunk. :) :$ Nagyon jól elbeszélgettünk. :)
Elkezdtünk játszani egy ismerkedős szerepjátékot. :D Nagyon nagyon jó, bár nekem kicsit nehéz átállnom másik nyelvezetre, de neki jól megy. Irigykedek is rá bőven érte. :P Fél 2 körül szomorú búcsút kellett vennünk, mert öcsém hazaért... Most viszont nem volt úgy elkeseredve, mint általában, így ennek nagyon nagyon örültem, sokkal nyugodtabb is volt a délutánom. :) Nekiállt tanulni, rózsaszín köd, régi Niki. :) Minden a helyén :) Ezt még fokozza, hogy holnap találkozunk is. :) Már nagyon várom, sőt túlságosan is. (L) Tudom, hogy a holnapi nap nagyon jó lesz, már alig várom a kis nyafogását a mekiben, hogy épp ki mit csinált. :DDD Imádom!!! :D
Délután még aludtam is pár órát, és végre sikerült vele álmodnom. :) Ő is elmúlt már ekkor 18, és ketten éldegéltünk szépen, boldogan. Az álom lényege, hogy gyereket akart tőlem, a részletekre nem megyek ki. :D
Este 6 utána nem sokkal jöttem is, és folytattuk a szerepjátékot. :D Nagyon élvezem, régen voltam már ilyen. :D Max mikor neki udvaroltam, a kezdetek kezdetén. :D Látszik is, kiestem a gyakorlatból, 2 óra után elfogytam az összes témából, pedig anno vele mindig volt témánk. :) De nem is bánom, nem is szeretnék ismerkedni másokkal, mivel én így érzem jól magam, amilyen helyzetben vagyok. :) Ő az én álomvilágom, és ezt biztosítja is nekem. :) Így tesz a világ legboldogabb emberévé, merem állítani. :)
Bejelölt facen egy lány, hát ezt a reakciót nézni kellett volna... :DDD Gondolom félt engem, ezzel is kimutatja, legalábbis érzem, hogy mennyire szeret engem. :)
Én is nagyon szeretem őt. :)
Nagyon látszik szerintem a rózsaszín köd most rajtam.. :D Mindig csak azt írom, mennyire szeretem... xD
De ezt tényleg nem tudom kifejezni. :)
Ma még 10 fele mennem kell kártyázni, filmet nézni, majd aludni. :)
Reggel meg megyek fel hozzá, és a délutánt együtt töltjük. :)
Már nagyon várom! (L)
Mára ennyit. :)
Éjszaka van. Mindenki alszik, már csak az apám van fenn (talán). Na meg én... Nem is tudok mit írni így elsőre, már rég el kellett volna kezdenem szerintem, bár nem tudom.
A mai napom olyan semmilyen volt, mint általában szokott lenni. Színt csak az vitt volna bele, ha láthatom a kis Életemet, de az élet nem habos torta... :(
Beteg vagyok. 2 órája folyamatosan köhögök, de nem szakad fel semmi. A hőm ismét felment, 38.2re... Nem tudom mi van velem, és a kedvem sem valami jó. Egész nap majdhogynem nem volt hangom, nagyon ritkán tudtam normál hangon beszélni. De legalább nem mentem senki agyára, hogy egész nap csak dumálok.
Reggel felkeltem valamikor 8 körül, hogy beszélhessek Nikcával. Általában megbeszéljük, hogy mikor keljünk fel, persze én mindig kések, mert mikor csörög az óra, benyomom a gépet. De mire elindul, addig visszafekszek, mert amúgy is nagyon nehéz kirobbantani az ágyból. xD Nem hogy hirtelen még itt gondolkodjak is mi van. xD
Tök jól elbeszélgettünk, de mennie kellett templomba. :( Addig visszafeküdtem, és megpróbáltam vele szövögetni álmaimat, persze sikertelenül, mert nem álmodtam semmit. xD Délben arra keltem, hogy csörög a telefon, hát ő csörgetett, de csak 20-30 percet tudtunk beszélni, mert öcsém jött a géphez... -.-
Délután megnéztem a Pénznyelőt (The Money Pit). :) Szerintem nagyon jó film. :D
Utána anyu elküldte öcsémet tanulni, és így géphez jutottam 4 fele. :) Míg nem voltam gépnél, addig szerencsére Nikca nekiállt tanulni. Azt ígértem neki, hogy fél6ra jövök, ha tanul, de így még jobban jött ki sztem. :)
Aztán egészen este 10ig dumáltunk. :D Rég volt már, hogy ennyi időnk volt beszélni egyhuzamban. Csak kár, hogy nem használtuk ki teljesen. :(
Egy ideig tök jól elbeszélgettünk, és hirtelen a kedve megint elromlott. :( Annyira sajnálom szegényt... Mostanában annyiszor elromlik a kedve, de nem tudja indokolni semmivel. :( Ma este is eszébe jutott valamiről az a tapló, aki csak az érzelmeivel játszott folyamatosan. :( Játszotta neki a jófiút. Hagytam, hogy beszélgessen vele, mert hát végül is nem tilthatom meg neki, meg legalább ő is szórakozott. Erre nagy nehezen lerázta, de elkezdett hiányozni neki... :( Mindenkit szidott, semmiben sem értett egyet Kicsi Szívemmel, max abban, hogy mekkora hülye vagyok... Egyáltalán nem tetszett a "hős lovag" hangneme (nem érdemelte meg), ahogy beszélt szegénnyel, utána meg mindig vissza akarta nyalni magát (pár kedves szó, dehát nem úgy gondolta hogy...)... Persze, mert hát kell neki még egy vonás a naptárában "nah ez is megvolt" felirattal.
Soha nem fogom megérteni, hogy hogy lehet megkedvelni valakit (vagy írjam hogy senkit?), aki ennyit árt neki, szinte megsiratja, lehülyézi... Csak mert valamit máshogy gondol... Hát én kérek bocsánatot hogy él, és más gondolatai vannak, máshogy látja a világot, komolyan...
Ma este is előjött a téma. Engem zavar ez az egész ügy, hogy ennyire hiányzik neki... :(
De nem mindig értem sajnos, hogy mikor épp mi történt körülötte. Szerintem egyedül nem tudja feldolgozni az eseményeket, mert nagy érzelmi sokk érhette mégiscsak... Most már elvileg csak annyi zavarja a szívecskéjét, önérzetét, hogy a gyereknek miért nincs semmi hiányérzete... Hiába mondom neki, hogy egy lelkiismeret nélküli(!) embernek(?) nem fog hiányozni, csak le szeretett volna feküdni vele, kihasználni a helyzetet, hogy el van keseredve a kicsi lányka...
Persze sokáig ez volt a téma... Ami engem viszont zavar ismét, hogy plörkön azért írogat bizonyos emberkékhez komikat, hogy észrevegye az a bizonyos emberke (mivel ismerőse). El is határozta, hogy nem fog hozzá szólni, majd ezzel megy az agyára. Persze később erről megfeledkezett, és ugyanúgy jött ez a feltűnési mánia... :( De nem tudom mire jó ez neki... Neki lesz rosszabb, ha szóba elegyedik vele, továbbá ha folyamatosan csak azt látja, hogy másoknak írogat... (De ő erre vágyik? Beszélni akar vele? :( ) Direkt keresi a konfliktushelyzetet?! Nem értem... :( Kezdek kételkedni, hogy ő ezt egyedül meg tudja oldani, legalábbis a jelek arra utalnak... (Vagy nem is akarja? Neki jobb így, hogy egy szemét állaton izgul? :( ) Segíteni szeretnék rajta, mert zavar, hogy így viselkedik mostanában. Este lefekvés előtt is plörkön célzásokat tett rá, hogy hiányzik neki... (Persze nekem ez nagyon rosszul esik, mert már elmondtam neki, milyen ez a figura, ő is tisztában van vele... akkor mégis miért?! :'( ) Hiányzik neki az a pár szép szó? Utána meg az osztások sorozata? Csak azért mert olyan tenyérbemászó stílusa van, mert meg szeretne szerezni egy lányt akivel lefeküdhet? Miért csinálja ezt? :'( És nem tudok semmit csinálni... Csak nézni az egészet, amint épp mást hiányol... Mert szerintem tuti hiányzik neki, csak le akarja tagadni magában, hogy nem, azaz szeretné bemesélni magának.
Elég elkeserítő ez a helyzet, és komolyan nem tudom miért... Ez most kb olyan, hogy beleesek a sárba, és valaki kisegít, megyünk tovább. A következő pocsolyába meg belelök, de nem húz ki... Akkor jó ember az ilyen? Csak mert egyszer megsegített? De a másik alkalommal meg belelökött... Akkor most? Bennem az utálatot váltaná ki, hogy bár soha ne találkoztam volna vele, sőt örülnék neki, hogy otthagyott, és tovább ment... Soha ne fussak össze vele... Vagy bennem van a hiba? Eleinte persze minden heppi, mert segített... De utána? Utána mit csinált?
És most itt vagyok... Nem tudom mit kellene csinálnom, mert tanácstalan vagyok... Nagyon szeretem őt, nekem fontos, hogy a lelke is rendbe legyen, beszéljen ki nekem mindent, mint egy jó pszichológusnak. (Ha persze beszél, akkor nem zavar az egész, mert elmondja mit gondol, mit hogy lát.) Rossz ránézni, ahogy a lelki gondjai szó szerint fizikai fájdalmakká alakulnak, és így a mi szerelmi életünk is haldoklik... Napok óta imádkozok érte, hogy jöjjön már minden rendbe... Mert SZERETEM őt! Még az életemet is képes lennék feláldozni érte, csak legyen már boldog, mint régen! Felejtse el az egészet! :( Nem érdekel mibe kerül! Csak lehessünk újra boldogok együtt, ketten. :( Ne így egyik nap ilyen, a másik meg olyan... :( Ez így egyáltalán nem egészséges. Segíteni szeretnék... tényleg.. de hogy? :'(
Na jó... Talán kinyafogtam magam, elfáradtam, megnyugodtam (remélem).
Nagyon nagyon hiányzik!!! :(((
Ez volt az első blogom, még tanulnom kell a Kicsimtől, hogy hogy kell, mert szerintem nagyon béna :)
Végül beteszek egy képet. :) Ő maga csinálta. :)
csak rám ne jöjjön ismét a sírhatnék... :(
