Éjszaka...

Éjszaka van. Mindenki alszik, már csak az apám van fenn (talán). Na meg én... Nem is tudok mit írni így elsőre, már rég el kellett volna kezdenem szerintem, bár nem tudom.
A mai napom olyan semmilyen volt, mint általában szokott lenni. Színt csak az vitt volna bele, ha láthatom a kis Életemet, de az élet nem habos torta... :(
Beteg vagyok. 2 órája folyamatosan köhögök, de nem szakad fel semmi. A hőm ismét felment, 38.2re... Nem tudom mi van velem, és a kedvem sem valami jó. Egész nap majdhogynem nem volt hangom, nagyon ritkán tudtam normál hangon beszélni. De legalább nem mentem senki agyára, hogy egész nap csak dumálok.
Reggel felkeltem valamikor 8 körül, hogy beszélhessek Nikcával. Általában megbeszéljük, hogy mikor keljünk fel, persze én mindig kések, mert mikor csörög az óra, benyomom a gépet. De mire elindul, addig visszafekszek, mert amúgy is nagyon nehéz kirobbantani az ágyból. xD Nem hogy hirtelen még itt gondolkodjak is mi van. xD
Tök jól elbeszélgettünk, de mennie kellett templomba. :( Addig visszafeküdtem, és megpróbáltam vele szövögetni álmaimat, persze sikertelenül, mert nem álmodtam semmit. xD Délben arra keltem, hogy csörög a telefon, hát ő csörgetett, de csak 20-30 percet tudtunk beszélni, mert öcsém jött a géphez... -.-
Délután megnéztem a Pénznyelőt (The Money Pit). :) Szerintem nagyon jó film. :D
Utána anyu elküldte öcsémet tanulni, és így géphez jutottam 4 fele. :) Míg nem voltam gépnél, addig szerencsére Nikca nekiállt tanulni. Azt ígértem neki, hogy fél6ra jövök, ha tanul, de így még jobban jött ki sztem. :)
Aztán egészen este 10ig dumáltunk. :D Rég volt már, hogy ennyi időnk volt beszélni egyhuzamban. Csak kár, hogy nem használtuk ki teljesen. :(
Egy ideig tök jól elbeszélgettünk, és hirtelen a kedve megint elromlott. :( Annyira sajnálom szegényt... Mostanában annyiszor elromlik a kedve, de nem tudja indokolni semmivel. :( Ma este is eszébe jutott valamiről az a tapló, aki csak az érzelmeivel játszott folyamatosan. :( Játszotta neki a jófiút. Hagytam, hogy beszélgessen vele, mert hát végül is nem tilthatom meg neki, meg legalább ő is szórakozott. Erre nagy nehezen lerázta, de elkezdett hiányozni neki... :( Mindenkit szidott, semmiben sem értett egyet Kicsi Szívemmel, max abban, hogy mekkora hülye vagyok... Egyáltalán nem tetszett a "hős lovag" hangneme (nem érdemelte meg), ahogy beszélt szegénnyel, utána meg mindig vissza akarta nyalni magát (pár kedves szó, dehát nem úgy gondolta hogy...)... Persze, mert hát kell neki még egy vonás a naptárában "nah ez is megvolt" felirattal.
Soha nem fogom megérteni, hogy hogy lehet megkedvelni valakit (vagy írjam hogy senkit?), aki ennyit árt neki, szinte megsiratja, lehülyézi... Csak mert valamit máshogy gondol... Hát én kérek bocsánatot hogy él, és más gondolatai vannak, máshogy látja a világot, komolyan...
Ma este is előjött a téma. Engem zavar ez az egész ügy, hogy ennyire hiányzik neki... :(
De nem mindig értem sajnos, hogy mikor épp mi történt körülötte. Szerintem egyedül nem tudja feldolgozni az eseményeket, mert nagy érzelmi sokk érhette mégiscsak... Most már elvileg csak annyi zavarja a szívecskéjét, önérzetét, hogy a gyereknek miért nincs semmi hiányérzete... Hiába mondom neki, hogy egy lelkiismeret nélküli(!) embernek(?) nem fog hiányozni, csak le szeretett volna feküdni vele, kihasználni a helyzetet, hogy el van keseredve a kicsi lányka...
Persze sokáig ez volt a téma... Ami engem viszont zavar ismét, hogy plörkön azért írogat bizonyos emberkékhez komikat, hogy észrevegye az a bizonyos emberke (mivel ismerőse). El is határozta, hogy nem fog hozzá szólni, majd ezzel megy az agyára. Persze később erről megfeledkezett, és ugyanúgy jött ez a feltűnési mánia... :( De nem tudom mire jó ez neki... Neki lesz rosszabb, ha szóba elegyedik vele, továbbá ha folyamatosan csak azt látja, hogy másoknak írogat... (De ő erre vágyik? Beszélni akar vele? :( ) Direkt keresi a konfliktushelyzetet?! Nem értem... :( Kezdek kételkedni, hogy ő ezt egyedül meg tudja oldani, legalábbis a jelek arra utalnak... (Vagy nem is akarja? Neki jobb így, hogy egy szemét állaton izgul? :( ) Segíteni szeretnék rajta, mert zavar, hogy így viselkedik mostanában. Este lefekvés előtt is plörkön célzásokat tett rá, hogy hiányzik neki... (Persze nekem ez nagyon rosszul esik, mert már elmondtam neki, milyen ez a figura, ő is tisztában van vele... akkor mégis miért?! :'( ) Hiányzik neki az a pár szép szó? Utána meg az osztások sorozata? Csak azért mert olyan tenyérbemászó stílusa van, mert meg szeretne szerezni egy lányt akivel lefeküdhet? Miért csinálja ezt? :'( És nem tudok semmit csinálni... Csak nézni az egészet, amint épp mást hiányol... Mert szerintem tuti hiányzik neki, csak le akarja tagadni magában, hogy nem, azaz szeretné bemesélni magának.
Elég elkeserítő ez a helyzet, és komolyan nem tudom miért... Ez most kb olyan, hogy beleesek a sárba, és valaki kisegít, megyünk tovább. A következő pocsolyába meg belelök, de nem húz ki... Akkor jó ember az ilyen? Csak mert egyszer megsegített? De a másik alkalommal meg belelökött... Akkor most? Bennem az utálatot váltaná ki, hogy bár soha ne találkoztam volna vele, sőt örülnék neki, hogy otthagyott, és tovább ment... Soha ne fussak össze vele... Vagy bennem van a hiba? Eleinte persze minden heppi, mert segített... De utána? Utána mit csinált?
És most itt vagyok... Nem tudom mit kellene csinálnom, mert tanácstalan vagyok... Nagyon szeretem őt, nekem fontos, hogy a lelke is rendbe legyen, beszéljen ki nekem mindent, mint egy jó pszichológusnak. (Ha persze beszél, akkor nem zavar az egész, mert elmondja mit gondol, mit hogy lát.) Rossz ránézni, ahogy a lelki gondjai szó szerint fizikai fájdalmakká alakulnak, és így a mi szerelmi életünk is haldoklik... Napok óta imádkozok érte, hogy jöjjön már minden rendbe... Mert SZERETEM őt! Még az életemet is képes lennék feláldozni érte, csak legyen már boldog, mint régen! Felejtse el az egészet! :( Nem érdekel mibe kerül! Csak lehessünk újra boldogok együtt, ketten. :( Ne így egyik nap ilyen, a másik meg olyan... :( Ez így egyáltalán nem egészséges. Segíteni szeretnék... tényleg.. de hogy? :'(
Na jó... Talán kinyafogtam magam, elfáradtam, megnyugodtam (remélem).
Nagyon nagyon hiányzik!!! :(((
Ez volt az első blogom, még tanulnom kell a Kicsimtől, hogy hogy kell, mert szerintem nagyon béna :)

Végül beteszek egy képet. :) Ő maga csinálta. :)
csak rám ne jöjjön ismét a sírhatnék... :(